One Direction Hungary

Az első és egyetlen forrásod 2015 óta

mutasd a többit

Több, mint 100
magyar fordítás

Katt a képre a videó megtekintéséhez

EoMqnXAW8AIlVSV.jpg
EoMqng9W4AIqLxG.jpg
EoMqng8WEAA9V8p.jpg
EoMqng7XUAAvqC8.jpg
EoMqkQWW8AAQGU9.jpg
EoMqkQVXUAAMwNT.jpg
EoMqkQTXUAAHT_t.jpg
EoMpEBpXEAIsQ73.jpg
EoMpD6dW4AMkZIV.jpg
EoMpD5MXUAETbct.jpg
EoMpD_6XYAAW1Ur.jpg
EoMo0o2W8AICsOG.jpg
Mint Demóna a Csipkerózsikában…

Alig ismertem meg a világot. Anyám méhéből megszülettem, rosszul éreztem magam, nem kaptam levegőt, sírni akartam, sírtam is. Édesanyám mégis boldogan ölelt magához, fáradt szemei és kócos haja ellenére is Ő volt az első és életem végéig a legszebb teremtés, akit valaha láttam, szemeiből vízcseppek hullottak a kézfejére és a pólyámra, amibe egy fehér köpenyes bácsi bugyolált, de ajkain végig ott lapult az a bizonyos mosoly. Akkor még nem tudtam, hogy eközben odakint rajtunk kívül még több ezer másik ember is könnyet hullajt, azért, mert én létezem.

Nincs egy napja, hogy Louis Tomlinson, a One Direction legidősebb tagja bejelentette, hogy megszületett a kisfia, és rettentően boldog az érkezése miatt. Valahogy ezt mégsem tudom elhinni. Képtelen vagyok felfogni, hogy egy újdonsült apának az örömét hogyan képesek az emberek bánattá varázsolni, olyannyira, hogy rideg tekintettel arrébb lökve a lesifotósokat bemeneküljön a fekete autójába és elviharozzon. Hogy lehet az, hogy egy csöppségnek, aki alig múlt el tizenkét órás – már saját Twitterje van, milliós rajongótábora, és kétszer akkora utálkozója is. Egyszerűen nem akarom elhinni. És valahogy a tudat, hogy a világ egy botrányt ad egy gyermeknek első emlékként emlékeztet engem a gonosz boszorkányra, aki megátkozta Csipkerózsikát – szép leszel, gyönyörű hanggal, és valóban mindened meglesz, viszont csak tizenéves korodig, amikor az álmod rémessé válik majd.


Belegondoltatok már ebbe? Igen, mindannyian tisztában vagyunk a történtekkel, a múlttal, a hibákkal és a pletykákkal is, amik a baba születése előtt történtek, de ezek ellenére, nem érzitek magatokat rosszul? Én nagyon, nagyon ramaty állapotban vagyok, és cikinek érzem azt, hogy ebbe a fandomba tartozom. Hogy miért is? Lássuk csak:

Louis Tomlinsont úgy ismertem meg, mint egy boldog, aranyos, vicces, bolondos és kissé gyerekes, ugyanakkor bölcs és okos felnőttet. És itt most csak három szón van a hangsúly: boldog, bolondos, felnőtt.

Március óta azonban valahogy ezek a tulajdonságok elfakultak, és nem voltam biztos benne, hogy ugyanazt a személyt nézem, mint az évekkel ezelőtt felvett videókon. Igen, a név stimmelt de… Az arc sápadtabb és soványabb, a hang recésebb és fáradtabb lett, és ha a karikák  a szemek alatt és a folytonos italfogyasztás a boldogság egyik alkotóeleme, akkor Lindsey Lohan is biztos rohadt boldog volt annak idején.

A teljes méretű képhez kattints ide A teljes méretű képhez kattints ide
(Louis Decemberben VS. Áprilisban)

Eddig nem szóltam semmit, mert – bevallom – egy részem reménykedett abban, hogy a baba nem létezik. Mindannyian megkérdőjeleztük, mindannyian véleményt kreáltunk róla, néhányunk ki is nyilvánította a fejében megfogant gondolatokat a megfogant magzatról. Hosszú hat hónap telt el azóta, hogy felröppentek az első híresztelések a terhességgel kapcsolatban. Most itt vagyunk, megtörtént, világra jött. És ezek után még képesek az emberek kritizálni a nemrég létrejött családi idillt?
Oké, elfogadom, szerinted Briana nem méltó Louishoz, csak egy nő, aki pénzért árulja a testét. Elfogadom, ha azt mondod, hogy Louis idióta volt, kanossága és hülyesége miatt lett gyereke, megérdemli, miért nem használt óvszert. Ezek a mondatok jogosak, és szabad világban élünk, azt mondasz, amit szeretnél. De nincs benned semmi emberség, hogy legalább most tartsd a szád erről?
Tudjátok, nem fogok hazudni, valahogy nem érint meg a tudat, hogy Tomlinsonnak fia született – leszámítva azt, hogy végre egy fiú is került a famíliába. Nem szívlelem Brianát, és igen, Louis hülye volt. Ugyanakkor azt is tudom, hogy Ők is emberek, Ők is hibáznak, és csak azért, mert a bűneiket a rivaldafény jobban kiemeli a mieinknél, még nem biztos, hogy megkapjuk a jogot az ítélkezésre. Főleg most, hogy Briana anya lett.
Gondoljatok csak bele, Lányok! Terhességetek alatt folyamatosan kapjátok a “halj meg-nem érdekelsz, úgyis hazugság a gyereked-kiéhezett ribanc” leveleket, miközben simogatod a kerekedő pocakod és félted a még meg sem született gyermekedet, hogy milyen sanyarú sors vár rá. És nem azért, mert nincs pénz, amivel ételt vagy játékot tud szolgáltatni a picinek. Pont azért, mert van.
Az emberek törekednek arra, hogy bemeséljék a világnak, csak te vagy a hibás és a gyermeked létezése is bűn. Hogy egyikőtök sem érdemli meg a boldogságot, egyikőtök sem érdemli meg, hogy a baba apja mellett legyetek. Mit éreznél? Mikor a legkisebb dolgon is képes vagy sírni, annyira felborult a hormonháztartásod, mit gondolsz, Briana mennyit zokoghatott a szobájában, mennyire félt kimozdulni a lakásból, nehogy letámadja őt pár őrült rajongó. Nem magát féltette, elhihetitek, hanem a hasában növekedő embert. Mert akármennyire is utáljátok ezt a nőt, a babája is ember, és egy olyan embernek a fia, akit viszont csodáltok.


Sok vita, botrány, pletyka és kritizáló megjegyzés meghozta a várva-várt hatást: Louis magába fordult. Két oldalról kapta a pofonokat, a rajongók azt akarták, hogy távol maradjon Brianától, míg Briana biztosítani szerette volna fia jövőjét, igen, az apja mellett.
És most jöjjenek a fiúk. Srácok, őszintén, egy jó kis buli után ti nem végeztétek egy lány ágyában? Nem éreztétek fasza gyereknek magatok, hogy sikerült megszerezni a csajt, jó kis egyéjszakás-kaland után tovaszállni, milyen remek is lesz majd? Biztos vagyok benne, hogy volt már ilyen, mert akármennyire is a másik nemhez tartozom, ismerünk benneteket. Így működtök. Amivel nincs is semmi baj, viszont így megvan a veszélye egy gyermek becsúszásának is. Louisnak becsúszott. Kérdem én, ti – egy jó este után hazatérvén – nem gondolkodtok el rajta, hogy mi van, ha a végére már hárman voltatok a szobában? Nem fogalmazódik meg bennetek a gondolat, hogy minden megváltozik és egy olyan felelősség kerül a vállatokra, amivel lemondhattok az addig kicsapongó életetekről? Mit éreznétek? Félelmet. És – tagadhatjátok – de egy kis izgalmat is.

Ezek után, mikor megkérdezték a Good Morning America műsorában Louist arról, hogy igaz-e, hogy apa lesz, szerintetek akkor még huszonhárom éves fejjel ugrálva örömében mondja el, mennyire boldog? Nem, mert fiatal, kissé gyerekes, kicsapongó életet élő férfi, akinek le kell mondania, ha úgy vesszük, az eddigi önmagáról. Félt, izgult. És ezek az érzelmek ott voltak a szemében, az arcvonásain, minden rezdülésében, és a szavaiban is. Én akkor, aznap, elhittem. Onnantól kezdve hanyagoltam a témát, támogattam, vagy éppen lázadtam, de mindezt néma csendben. Mert én képes voltam látni azt, ami fölött a rajongók nagy része elsiklott – mert ha látták volna, amit én, befejezték volna.

(Louis a Good Morning America műsorában, mikor szóba jött az apaság)

De nem álltak le, és lám, decemberre eljutottunk oda, hogy Louis látszólag teljesen összeroppant. Foghatjuk bárkire, a fő ok mi voltunk. Felerősítettük a félelmeit, egyre jobban belerángattuk abba a mélységbe, amibe nem szabadott volna bekerülnie. A baba nem létezik, a baba nem az ő gyereke, a baba csak a Modest! egy újabb kitalációja…! Hunyjátok be a szemetek és képzeljétek el, hogy minden reggel, mikor kinyitjátok a szemetek, és minden este, mikor becsukjátok az első gondolatotok az, hogy a világ letagadja a saját véred, a saját fiad. Louisnak is szörnyű érzés ez, hiszen benne van minden érzelem, amit a rajongói és Briana közvetítettek felé, de mint apa is megsebesült rendesen. Csak azért, mert védeni akartátok Őt. És akkor egy anya érzéseibe bele se megyek…

Január 21 – megszületett a pici Tommo, egészséges, gyönyörű gyermekként. És visszatértünk a jelenbe. Louis napszemüveget vásárol, majd ridegen és sietősen félrelöki a lesifotóst és egy nyugodtabb helyre száguld az autójával. Nem éppen az az idill, amit ilyenkor vár az ember. Nincs boldog arckifejezés, de még csak izgalom sincs már azokban a szemekben, mert a gondolatok a botrányok körül folynak. “Van egy fiam, örülnöm kéne, ránézek, kizárom a világot és egyszerűen érzem, hogy az életem megváltozik, valami ismeretlen és bámulatos irányba indulok el. De nem örülök, mert a külvilág, a rajongóim, a családom, képtelenek velem együtt örülni. Nem tudok örülni, mert a média már is próbálja szétszedni a fiamat. Nem örülök, mert lassan széttépnek engem, Brianát, a fiamat.”

Nem kell szeretned Brianát. Nem kell szeretned az ifjabb Tomlinsont sem. De az utálatodat tartsd meg magadnak. A gyermek nem tehet semmiről, még is már több ezren melegebb éghajlatra kívánták. Elvárjátok, hogy Louis boldogan táncoljon és töltse fel a képeket a gyerekről, amikor tisztában van vele, hogy az emberek háromnegyede csak támadná? Csak azért elvesztett fél millió követőt, mert elmondta, mennyire boldog amiatt, hogy apa lett!! Én magam is megvédeném a porontyot ettől a káosztól, és ne is várjátok, hogy a kedvencetek megossza veletek azt a cseppnyi örömöt, ami maradt benne, mikor ti miattatok nem élvezheti az egészet.


Lassan ideje lenne elfogadnotok, tovább lépnetek, hogy Briana és Louis is végre tovább tudjon lépni a hibáikon és túllássanak a baklövéseiken, ami mögött egy csodás élet vár rájuk egy gyönyörű kisfiúval. Lehet, hogy nem Louis a vér szerinti apja, attól még elvállalta, hogy felneveli, tehát az apja lett. Fejezzétek be az utálkozást. Ha betölti a tizenévét, Pici Tommo valószínűleg már tisztában lesz mindennel, ami most körülötte folyik. Tudni fogja, mennyire utáltátok őt, mennyire nem vártátok és megkérdőjeleztétek az érkezését, tisztában lesz az első botrányával, amiről még csak nem is tehet és alig volt egy napos, és akkor már hiába szeretitek a szépsége meg a szép hangja miatt. Olyanok lesztek, mint a Demóna a Csipkerózsikában. Ha most nem fejezitek be, megátkozzátok őt, és élete folyamán folyamatosan rettegni fognak a szülei attól, hogy bántjátok őt. Majd aztán Ő maga is, mikor ráébred arra, hogy ti nem a családjába tartoztok. Ti lesztek az ellenség, és miattatok lesz az élete egy rémálom. Inkább gondoljatok bele, hogy Louis mennyire vidáman fogja majd a fia kezét, ahogy sétálnak a parkba, hogy focizzanak együtt, mennyi örömöt láttok majd az arcán, amikor a szeme előtt rúgja be az első gólját a gyermeke. Boldog emlékeket teremtsetek magatoknak és a Tomlinson családnak is, mert nem az a dolgotok, hogy tönkre tegyétek az életüket.

Directionerek vagytok, és egy Directionernek mindig a kedvence boldogsága az első!

1 Comment on “Mint Demóna a Csipkerózsikában…

  1. Ó, anyám! Nagyon jól összefoglaltad, teljesen egyetértek… És ez után a rengeteg dráma után ha kiderülne, hogy nem ő az apa, szerintem már nem tudná csak úgy otthagyni… És tényleg eléggé összevissza a történet, mint ahogy múltkor írtam, kezd hasonlítani egy 268 részes szappanoperához, de ez van. Ha directioner vagy, elfogadod és ha nem is szereted, akkor is elfogadod Louis tettének következményét, a pici Tommot!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük