One Direction Hungary

Az első és egyetlen forrásod 2015 óta

mutasd a többit

Több, mint 100
magyar fordítás

Katt a képre a videó megtekintéséhez

EoMqnXAW8AIlVSV.jpg
EoMqng9W4AIqLxG.jpg
EoMqng8WEAA9V8p.jpg
EoMqng7XUAAvqC8.jpg
EoMqkQWW8AAQGU9.jpg
EoMqkQVXUAAMwNT.jpg
EoMqkQTXUAAHT_t.jpg
EoMpEBpXEAIsQ73.jpg
EoMpD6dW4AMkZIV.jpg
EoMpD5MXUAETbct.jpg
EoMpD_6XYAAW1Ur.jpg
EoMo0o2W8AICsOG.jpg
Egyik Zayn, másik Z A Y N

EZ CSAK AZ ÉN VÉLEMÉNYEM, NEM SZERETNÉK VELE SENKIT SEM MEGSÉRTENI, CSAK AZ OLVASSA EL, AKI TÉNYLEG KÉPES ELVISELNI A KRITIKÁT! KÖSZÖNÖM!

Zayn Malik sok mindent adott a világnak, nekünk rajongóknak, és családjának is egyaránt, képes volt felépíteni egy otthont és biztos javakat édesanyjának és testvéreinek, képes volt teljesíteni az álmát, és képes volt több millió lányt boldoggá tenni a hangjával. Sokak szerint most érte el a legnagyobb áttörést élete során első kislemezével, ráadásul sokak szerint az It’s You is csodálatos választás volt első önálló fellépésére, amiért érdemes könnyeket hullajtani. Nos, én is sírok, de nem a boldogságtól.

Tűkön ülve várta a világ ZAYN első dalát, amit meg lehet érteni, több szempontból is. Zayn Malik öt évig a világ leghíresebb fiúbandáját képviselte terjedelmes hangszínével, nem mellesleg évek óta várja pár ember azt a pillanatot, hogy Zayn azt mondja, szólóban folytatja tovább. Mert akármennyire is próbálom elfelejteni, akadtak és mai napig akadnak olyanok, akik úgy vélik, Zayn tökéletes lenne szólistának és ezért mindenben támogatják őt. Na ők lesznek azok, akik az első album megjelenése után is kitartóan és hűségesen fogják hallgatni Malik zenéit. Én sajnos nem tartozom közéjük.

Zayn hangja mit sem változott, ez az első klipnél kiderült, most is ugyanolyan tökéletes, mint eddig, viszont sajnos a stílus, amit képvisel nem nyerte el a tetszésemet. Ami nem az énekes és a zene hibája, hiszen rengeteg irányzat van és rengeteg ember, különböző gondolatokkal és érzelmekkel, ez a műfaj valahogy nem tud a szívembe vagy az elmémbe hatolni. Ez még a kisebbik gond.

Tisztelem Zaynt és nagyon remélem, hogy sikeres lesz abban, amit csinál. Nagyon örülök annak, hogy a Pillowtalk olyan eredményeket ért el, amit, viszont reálisan látva a dolgokat nem vagyok képes tétlenül hallgatni a ZAYN-rajongók és a média kioktatását arról, hogy csökkent a banda színvonala és Zayn messze lekörözi őket. Tény, hogy milliókkal megelőzte YouTube-n a History-t a PL kisfilmje, de nem feltétlenül azért, mert jobb lenne annál. Sok tényező párosul a mellé, hogy rányomtak arra a bizonyos linkre.


Zayn több, mint fél évig harangoztatta visszatérését, különböző botrányokba keveredett, akkor is, ha nem feltétlenül volt botránynak minősíthető a cselekedete. Veszekedésbe keveredett Louisval és Naughty Boy-val, szakított Perrievel, ráadásként akkor még azok a pletykák járták a világhálót, hogy SMS-ben, ami szintén rátett egy lapáttal a témára, elhagyta londoni házát, amit Perrievel vásárolt, de persze csak azután, hogy a média kivesézte a “Zayn kirúgta volt menyasszonyát a közös lakásukból” találgatásokat, majd Amerikába költözvén kiszivárgott pár szaftos részlet az új albumról. Jöttek a folytonos kijelentések az új hangzásról és stílusirányzatról, ezek után nem lepődöm meg, hogy a fél univerzum látni akarta, hogy mire ez a nagy hű-hó. És megnézték. Pont. Nincs semmi a bandánál jobb, ezért látták ennyien mizéria itt, megint ott tartunk, hogy táplálunk egy tüzet, aminek semmi értelme sincs. Van két dal, mindkettő tökéletes a maga stílusában, előadójuk a kedvenceink, egyszerűen csak mások. Mi is mások vagyunk, nem baj, ha elsőre nem tetszik az, amit hallasz. Nekem sem tetszik. Sajnálatos, de ez van.

Folyton piros almát eszem, mert édesebb a többinél, némely fajta nagyobb is, így többet ehetek belőle. Valamelyik nap anya mégis zöld almát hozott, ami kisebb volt és savanykásabb is, és máris panaszkodtam, hogy nem olyan jó, mint a másik. Miért is? Két alma, mindkettő más fajtájú, és mindkettő finom. Oké, kisebb, többször el kell fogyasztani, hogy megszokd a savanykásabb ízét, de attól még jó. Nem ítélem el a zöld almát, csak mert a saját génjei alapján működik… Ugyanez érvényes Zaynre és a bandára is. Zayn megfogalmazása kicsit keményebb és valóban, szókimondóbb is, találkozunk néhány csúnya szóval, nincs benne annyi hasonlat és metafora, mint a banda dalaiban, és egyedül van, csak egy dögös pasit nézünk és hallgatunk egész végig. Zayn a zöld alma. Nem szoktunk hozzá, nem szoktam hozzá, ezért most még nem tetszik, de ki tudja. Lehet, hogy miután egyre többször látom, hallom és értékelem, egyre jobb véleményem lesz róla. Nem tudhatom.

De ez csak az egyik szelete a tortának, hiszen a Pillowtalk a tizenhét dalból csak az egyik. Így hát, érdeklődve figyeltem és emésztettem meg az It’s You dalt, amivel hivatalosan is elbúcsúztam a régi Zanytől. Már nem Zaynt láttam a színpadon, hanem ZAYN-t. És a szívem szorult össze.

Valóban igaza volt Maliknak, nem a bandába való. Olyan más stílussal lett megáldva, hogy lassan tényleg kezdem csodálni, amiért öt évig álarcot felvéve titkolta önmagát. Valamilyen szinten még sem tudtam tisztelni emiatt egy ideig. Józan paraszt ésszel is érthető, hogy miért maradt a bandában, viszont amikor egy döntés előtt áll az ember, hogy kiáll önmagáért, vagy a világnak megfelelve másnak tetteti  magát, akkor derül ki igazán, mennyire is tiszteljük – nem a világot – sokkal inkább önmagunkat. Zayn tizenhat évesen nem tisztelte magát eléggé ahhoz, hogy lemondjon erről és egy nehezebbik utat válasszon magának. Tehetséges, lett volna lehetősége más irányba indulni, próbálkozhatott volna máshol, esetleg jövőre, mégsem tette. Ölébe pottyant a hírnév lehetősége, és megragadta Isten lábát. Nem hibáztatom. Már nem. Eleinte haragudtam rá emiatt, de belegondoltam abba, hogy valószínűleg a helyében én is így cselekedtem volna. Most huszonkét évesen megtanulta azt, hogy nem tudod letagadni azt, aki vagy, és előbb vagy utóbb előtör belőled. Most önmaga, de a világnak valami olyasmit mutatott, ami miatt nem tud még úgy szárnyalni, mint azelőtt.


Kövezzetek meg, sajnos, vagy nem sajnos, Zayn még mindig a Directioner szívével lebeg két méterrel a föld fölött. Lehetnek saját számai, lehet saját stílusa, a banda által szerzett hírneve és az az öt év az, ami miatt most olyan sikeres. A rajongótábora még mindig a One Direction által megnyert szívek összessége, és bármennyire is nehéz beismerni, minden rajongója az öt év emlékeit látja a szemei előtt, amikor erre a megváltozott fiúra néz. De az interjúk alapján az a srác nem ZAYN volt, nem volt önmaga. Félő, hogy amikor már a saját, tényleges hírnevével fog fellépni a színpadra, már nem fogják annyian értékelni a produkciót, mint most, mert az emberek kiszeretnek belőle. Elfelejtik azt a Zaynt, aki a bandában kacsintott vissza rájuk, azt a különleges hangot, ami kiegészítette Harry bársonyosan morgó hangját és Louis Mickey-egeres cinegését (cincogás+éneklés).

Hallgattam az It’s You-t, olvastam a szöveget, és valahogy a szívem belesajdult. Én túlestem rajta. Eltemettem magamban a régi Zaynt örökre, és már nem látom. Visszaemlékezek, de már idegen a számomra, mintha ikrek lennének, különböző személyiségek, de ugyanolyanok. ZAYN távol áll tőlem. Tehetségét nem vitatom, de túlságosan más – még, teszem hozzá. Lehet, hogy egy nap megkedvelem ezt a keserűséget, amit a dalai hoznak magukkal, de most még az édesre jobban vágyom. Hallgattam a fellépését, és végig vártam egy mélyebb hangra, egy morgásra, bármire, ami egy kicsit kizökkent a sok magas hangból. Ne haragudjatok a szóhasználatért, de az It’s You bántotta a fülemet. Nem volt jó. A sok magas hang tönkretette az amúgy lehet, hogy szép dalt. Jóból is megárt a sok, és sajnos most Zayn ebbe a hibába csöppent bele ebben a dalban. Nyávogásnak éltem át a négy percet, amiben Zayn énekelt, és a régebben még imádott magaslatok most csak azért késztettek sírásra, mert… összetörték bennem Zayn Malik emlékét. Egy nap talán majd belenyugszom, most viszont még nem állok készen az újjászületett Főnix-madárra, aki ZAYN-ként tengeti mindennapjait. Félek, hogyha azonnal a nyomába erednék, hogy meglessem, megégetne. Én pedig nem szeretném a sebeimet nyaldosni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük